1609 őszén Galileo Galilei a csillagászat történetében először, távcső segítségével figyelte meg a Föld egyetlen természetes kísérője, a Hold felszínét. A közel félmillió kilométeres távolság a látottak megörökítésére késztette. Azokban az időkben születtek híres holdkorong-rajzai, melyekkel kezdetét vette a holdábrázolás négyszáz éve tartó, szakadatlan története. Másfél évszázada, 1839-ben egy hideg téli éjszakán az amerikai John William Draper távcsövében kószáló holdfény fotonjai a műszer végén elhelyezett, kopott üveglemezre felhordott fotoemulziónak ütköztek... 20 perccel később megszületett az első ma ismert Holdfelvétel.
Azóta többezer méternyi filmtekercsre és pixelek milliárdjaira égett rá égi kísérőnk képe, s az eltelt több mint 150 év távlatából már „őskornak” tűnik a 20 percig exponált, életlen, 45-50 km felszíni részletességű dagerrotípia. Ma már fotográfiai módszerek százai állnak rendelkezésünkre, hogy a legkisebb „kavicsot” is megörökítsük egy szépen komponált felvételen. Azonban a legélesebb, legjobb felbontású felvétel sem adhat olyan látványt, mint a távcső amivel készült. Még a legprecízebb optika sem múlhatja felül a Hold látványát mindössze 5-6000 km távolságból.

Munkáim során egy kevésbé ismert, ám rendkívüli módon működő módszerrel ábrázolom a felszínen azokat a bizonyos „kavicsokat”.
A következő oldalakon olyan speciális terepmodelleket mutatok be, melyek a Hold felszínét a tér három dimenziójában adják vissza. Ezek az ún. holdfelszín-diorámák, vagy holdreliefek. Olyan domborművek, melyeken a Hold felszíne arányosan kicsinyítve látható, s ezáltal modellezhető az égitest felszínén lejátszódó megvilágítás-változás. A diorámák természetesen nem képesek a Galilei-élményt a szobába hozni, s ez nem is céljuk. Képesek azonban a - térbeliség eszközeit felhasználva - új megvilágításba helyezni holdunk felszínét, kikerülve egy sor problémát, mellyel az okulár mögött nehezen, vagy egyáltalán nem birkózunk meg. Munkám során nem veszem igénybe a századunkra jellemző gépek, precíz és gyors kezeit. Ha talán most azt gondolná a kedves Olvasó, hogy holmi „egyszerű farigcsálásról” van szó, áldozzon egy kis időt diorámáim megismerésére. Az érthető okokból nem túl népszerű módszer azonban jókora adag türelmet igényel. Megpróbálok tehát egy általános képet adni arról, hogyan ábrázolom a Holdfelszínt egy évszázados technológiával, de a legmodernebb adatbázisok felhasználásával.

Az egyes lapok eléréséhez kattintson a jobboldalt látható képekre. Minden diorámát adatokkal együtt mutatok be. Emellett egy fotógaléria és egy különálló érdekesség is megtalálható, amit a relief adta előnyök tesznek lehetővé. Újabb munkáimmal folyamatosan frissítem a galériákat. --- Ahogyan a csillagászati felvételeket készítjük, úgy a diorámákat is pontos szabályok alapján építem fel. A kezdetben megfogalmazott alapelvek teszik lehetővé, hogy az egymást követő, a Hold felszínének különböző területeiről készült reliefek, összehasonlíthatóak legyenek. Az egységes koncepció miatt két relief között, valóban domborzati különbség lesz. Természetesen, nem szabad elfelejteni, hogy manuális munkáról van szó, ami több ponton kompromisszumokra kényszerít. Koncepciómban, megfogalmazom azokat az alapelveket a teljesség igénye nélkül melyeket minden munkám során, egységesen betartok. --- A relief láttán, az ember először azt a beállítást keresi, amit a Földről ismer, hiszen így tudjuk a legegyszerűbben ellenőrizni a hitelességet. Majd nekiállunk körbejárni, hogyan fest a jól ismert terület kisebb-nagyobb rálátásban, más irányú megvilágításban. Ilyenkor persze felmerül, hogy vajon mennyiben érezhetjük magunkat a Hold túlsó oldala felett, amikor peremobjektumként észleljük a földi oldal közepét. Valóban olyan a relief oldalról, mint az eredeti megfelelője ugyanonnan? Erre a kérdésre én magam sem tudok tökéletesen kielégítő választ adni, de kezdetnek ajánlom megtekinteni azt az adatbázist, amiről a relief készül. Továbbá azt a gyakorlati következtetést tudom levonni, hogy a relief épp annyira felel meg a valóságnak 10°-os rálátásban, mint &mdash adott esetben &mdash a Földi 80°-os szögnél. A források nem földi nézőpontból készültek, így ez az irány nem kap kitüntetett figyelmet a kidolgozás során.